Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
27.65 KB
2008-02-11 13:45:00
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
279
1122
Rövid leírás | Teljes leírás (7.66 KB)

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar





PETRÉTE
(Pötréte Zala m. nagykanizsai j.)
Ma Pötréte Pacsától délre. A zalai vár földje volt, amelyből egy részt 1269-ben IV. Béla Csák
orbászi ispánnak adott cserébe /Fejér: i.m. VII/1. 356./. A XIV. században a Rajkiek kezén találjuk,
/1337. ZO. I. 329./, s az ő birtokuk az egész középkoron át.
1376-ban, amikor Rajki Rajki [sic!] Tamás be akarta magát iktattatni rajki várjobbágyok
birtokába, ennek ellenmondott Rajki Miklós fia Péter, s jogai igazolására egy 1270-ben kelt
oklevelet mutatott fel, mely szerint Pósa mester fiai, rajki nemesek, felkérték a királytól a Petréte
nevű földet vagy birtokot, mely a zalai várszolgáké volt, – s a Kanizsa és Piliske vize közt, az ő
Rajk birtokuk szomszédságában feküdt – s ezt meg is kapták. A tárgyaláson azonban rögtön
kiderült, hogy ez hamis, s így 1379-ben az országbíró úgy döntött, hogy a vitás rajki részbe Tamást iktatták be, Petréte birtokot pedig a király számára foglalták el /ZO. II. 156-164./.
Ugyanabban az évben még azonban a király néhai János fia Andrásnak itteni részeit Rajki
Boltrán Istvánnak, fiának, Imrének, s fivérének, Pálnak adta, s a vasvári káptalan őket azokba be is iktatta. István fia Imrének hamarosan magva szakadt, s 1389-ben Petréte birtokát, amelyen 8
háznép lakott, Zsigmond Rajki Miklós fia György fiainak, Istvánnak és Bekének adományozta
/Hazai okmt. IV. 227. – Petrehe van itt ugyan, de ez hibás írás vagy olvasás!/. 1381-ben a királyi
tanács Petréte birtokot mint várszolgák földjét a királynak ítélte, s a király Rajki Boltrán Istvánnak és fiának Imrének adományozta, olvassuk a királyi könyvekbe vezetett kivonatban /U.o. 229./.
Amikor azonban a királyi adomány alapján Rajki György fiai be akarták magukat iktattatni e
birtokba, ennek ellenmondott Szántai Botka fia János a felesége, Klára nevében. A tárgyaláson az
1379-i ítéletet mutatták be a Rajkiak és Zsigmondnak fentebb ismertetett 1389-i adománylevelét,–
Szántai pedig Nagy Lajos fiúsító oklevelét, mellyel Rajki János fia András nővérét Klárát,
Andornak fia Miklós özvegyét, fiúsította András birtokaiban, így petrétei részében is 1360-ban /ZO. II. 245./, – továbbá a Rajki Boltránnak szóló királyi adománylevelet s a beiktatásról szóló jelentést.
Az oklevelek bemutatása után Rajki István adta elő álláspontját, mely szerint Boltrán István a fia
volt Klárának, Andornak fia Miklós özvegyének, s ő anyja fivérének, Andrásnak halála után látva,
hogy a petrétei részeket nem igaz címen és rosszhiszeműen bírja, nem elégedett meg a fiúsító
oklevéllel, hanem újból ius regiumot kért azokra a részekre; előadta továbbá, hogy Miklós fia Péter
Klárával egy törzsből származott, s ez a Péter hamis oklevelet mutatván fel 1376-ban, nemcsak a
rajki részt vesztette el, hanem Petréte birtokot is ennek folytán a király részére foglalták el. Ez a
birtok jó ideig a király kezén volt, majd Boltrán István s fia Imre kapták meg.
Klára asszony prókátora erre azt felelte, hogy bár ő a hamis oklevelet felmutató Péterrel egy
őstől származik, de mégsem egy ágból való vele s nem az ágából valóval együtt mutatta fel a hamis
oklevelet, s nem is annak a hamis oklevélnek alapján bírta ő ezt a birtokot, hanem kétségtelen
nemesi jogon. A következő tárgyaláson István felmutatta a királyi könyvekből vett kivonatot,
melyet fentebb már ismertettünk, s mely szerint a királyi tanács Petréte birtokot, mint várbirtokot,
királynak ítélte, ...