* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 27.65 KB | |
| 2008-02-11 13:45:00 | |
 | |||||||
Nyilvános  843 | 2844 | Rövid leírás | Teljes leírás (7.66 KB) | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar PETRÉTE (Pötréte Zala m. nagykanizsai j.) Ma Pötréte Pacsától délre. A zalai vár földje volt, amelyből egy részt 1269-ben IV. Béla Csák orbászi ispánnak adott cserébe /Fejér: i.m. VII/1. 356./. A XIV. században a Rajkiek kezén találjuk, /1337. ZO. I. 329./, s az ő birtokuk az egész középkoron át. 1376-ban, amikor Rajki Rajki [sic!] Tamás be akarta magát iktattatni rajki várjobbágyok birtokába, ennek ellenmondott Rajki Miklós fia Péter, s jogai igazolására egy 1270-ben kelt oklevelet mutatott fel, mely szerint Pósa mester fiai, rajki nemesek, felkérték a királytól a Petréte nevű földet vagy birtokot, mely a zalai várszolgáké volt, – s a Kanizsa és Piliske vize közt, az ő Rajk birtokuk szomszédságában feküdt – s ezt meg is kapták. A tárgyaláson azonban rögtön kiderült, hogy ez hamis, s így 1379-ben az országbíró úgy döntött, hogy a vitás rajki részbe Tamást iktatták be, Petréte birtokot pedig a király számára foglalták el /ZO. II. 156-164./. Ugyanabban az évben még azonban a király néhai János fia Andrásnak itteni részeit Rajki Boltrán Istvánnak, fiának, Imrének, s fivérének, Pálnak adta, s a vasvári káptalan őket azokba be is iktatta. István fia Imrének hamarosan magva szakadt, s 1389-ben Petréte birtokát, amelyen 8 háznép lakott, Zsigmond Rajki Miklós fia György fiainak, Istvánnak és Bekének adományozta /Hazai okmt. IV. 227. – Petrehe van itt ugyan, de ez hibás írás vagy olvasás!/. 1381-ben a királyi tanács Petréte birtokot mint várszolgák földjét a királynak ítélte, s a király Rajki Boltrán Istvánnak és fiának Imrének adományozta, olvassuk a királyi könyvekbe vezetett kivonatban /U.o. 229./. Amikor azonban a királyi adomány alapján Rajki György fiai be akarták magukat iktattatni e birtokba, ennek ellenmondott Szántai Botka fia János a felesége, Klára nevében. A tárgyaláson az 1379-i ítéletet mutatták be a Rajkiak és Zsigmondnak fentebb ismertetett 1389-i adománylevelét,– Szántai pedig Nagy Lajos fiúsító oklevelét, mellyel Rajki János fia András nővérét Klárát, Andornak fia Miklós özvegyét, fiúsította András birtokaiban, így petrétei részében is 1360-ban /ZO. II. 245./, – továbbá a Rajki Boltránnak szóló királyi adománylevelet s a beiktatásról szóló jelentést. Az oklevelek bemutatása után Rajki István adta elő álláspontját, mely szerint Boltrán István a fia volt Klárának, Andornak fia Miklós özvegyének, s ő anyja fivérének, Andrásnak halála után látva, hogy a petrétei részeket nem igaz címen és rosszhiszeműen bírja, nem elégedett meg a fiúsító oklevéllel, hanem újból ius regiumot kért azokra a részekre; előadta továbbá, hogy Miklós fia Péter Klárával egy törzsből származott, s ez a Péter hamis oklevelet mutatván fel 1376-ban, nemcsak a rajki részt vesztette el, hanem Petréte birtokot is ennek folytán a király részére foglalták el. Ez a birtok jó ideig a király kezén volt, majd Boltrán István s fia Imre kapták meg. Klára asszony prókátora erre azt felelte, hogy bár ő a hamis oklevelet felmutató Péterrel egy őstől származik, de mégsem egy ágból való vele s nem az ágából valóval együtt mutatta fel a hamis oklevelet, s nem is annak a hamis oklevélnek alapján bírta ő ezt a birtokot, hanem kétségtelen nemesi jogon. A következő tárgyaláson István felmutatta a királyi könyvekből vett kivonatot, melyet fentebb már ismertettünk, s mely szerint a királyi tanács Petréte birtokot, mint várbirtokot, királynak ítélte, aki azután azt Rajki Boltrán Istvánnak s Imrének adományozta. Az országbíró ezek alapján Petrétét György fiainak ítélte, de Mária királynétól parancsot kapott külön küldött által, hogy az egész ügyet terjessze fel a királyi felség és a tanács elé ZO. II. 242-9./. Zsigmond 1391-ben az ítéletet helybenhagyta s a vasvári káptalan által beiktattatta Istvánt és Bekét Petréte birtokba /Rajki-cs. lt./, s ennek alapján azután végítéletet hozott az országbíró 1394-ben /U.o./. 1413-ban a csornai konvent előtt előadták Rajki György fia István és György fia Beke fia László, hogy amikor István mester és fivére, Beke, új adományt eszközöltek ki a királytól Petréte birtokra, akkor elfelejtették beíratni az adománylevélbe unokatestvérüknek, Tamás fia Tamásnak a nevét, ezért most őt e birtok 1/3-ára osztályos atyafiuknak fogadják s igaz örökösnek jelentik ki /ZO. II. 385./. 1489-ben Felsőrajki Benedek fia László fiai és Másfelől Középrajki Tamás fia Péter fia Miklós úgy egyeznek meg birtokaikat illetőleg, hogy ezeket, így Petrétét is megfelezték egymás közt /Dl. 19.496./. 1494-ben Rajki Detre petrétei részét Borbálának, Sitkei István feleségének – a nővérének – zálogosítja el /Zalavári ap. lt. Prot. C. 298./. Ugyanabban az évben Rajki Pál fiai itteni részeiket Beleznai Máténak adták zálogba /Rajky-cs. lt./. Ez év végén Rajki Detre petrétei s egyéb részeit cserébe adta a nővérének, Borbálának annak szepesi és gömöri birtokaiért /U.o./. Rajki Detre felesége, Rusint, Tejedi Püspök Imre lánya volt, akinek a nővére Katalin, Sárkány László felesége volt /1500. U.o./. 1497-ben özvegy Rajki Péterné az ura birtokaiból járó hitbérét Sárkány Lászlónak hagyta /Zalavári ap. lt. Prot. C. 428./. 1399-ben Rajki Miklós részei Sárkány László kezén vannak, akitől Rajki Pál ki akarta váltani, de az nem adta ki neki, azzal a megokolással, hogy Péter lánya, Veronika, közelebbi rokona, akivel ő békésen együtt bírja azokat a részeket /Kisfaludy-cs. lt./. 1499-ben Rajki Lőrinc Sárkánynak adja zálogba itteni részeit /Zalavári ap. lt. Prot. C. 422./. A Sárkányok birtokszerzése tovább tartott itt. 1503-ban Sárkány Ambrus veszi zálogba Rajki Imre részét /Hg. Batthyány-cs. lt. Köpcsény 23. 4. 18./, – ugyanabban az évben Imre és Detre a felsőrajki halastóban és töltésben s az ott levő malomban levő részüket zálogosítják el neki s Imre ugyanakkor itteni részeit is /U.o. 23. 4. 17., 9./, 1504-ben pedig Rajki Pál tette ezt /U.o. 20./. Rajki Imre és Detre nagyobb hatalmaskodás miatt elvesztették birtokaikat s ezeket 1504-ben II. Ulászló Sárkány Ambrusnak adta. Nemsokára azonban úgy egyeztek ki, hogy Imre petrétei részét Ambrusnak adta, aki viszont 675 forintot fizetett neki /U.o. 22., 23./. Amikor 1519-ben osztályt tettek a Sárkányok, a petrétei részeket János kapta /U.o. 29./. 1525-ben Sárkány Ambrus és fivérei ius regiumot kaptak többek közt itteni részeikre is /U.o. 37./. Utolsó adatunk arról szól, hogy Sárkány János itteni részeit elzálogosította a feleségének 1526. július 29-én a török háború költségeire /U.o. 25./. |
